Ritka az amikor az ember gyereke a szülei álmát valósítja meg. Rádásul önként és dalolva. Néha úgy gondoljuk, hogy túlzásokba esik, a táncon kívül is van élet - főleg iskola. De hála Istennek bizonyított, mindkét helyen megállja helyét. Gyorsan le kopogom, hogy így is maradjon. Májusban a III. Pannon kupán Latin-Amerikai táncokban a "szerencsés" 13-as sorszámmal 3. helyezést értek el Lillával. Most tizennyolc induló közül ők lettek az elsők.
2011. január 30., vasárnap
2011. január 15., szombat
KEDVES OLVASÓIM, BARÁTAIM!
Már régen jelentkeztem új ékszerekkel, de nem lettem hűtlen a hobbimhoz, szenvedélyemhez. Időközben eladtuk a lakásunkat, és a költözködés sok időmet elvette. Sajnos minden jó után jön valami rossz is, hogy az ember el ne bízza magát, és a földön maradjon. Legutóbb, betörtek a hozzánk. Pénzt kerestek, de mivel csak minimális kézpénz tarunk itthon, elvitték a könnyen mozdítható értékeket. Ékszereket, a férjem és az én laptopomat, kamerát, fényképezőgépet. Azon kívül, hogy pótolni kell őket, számomra az a legelkeserítőbb, hogy a kamerában, még benne volt a karácsonyi felvétel, mert nem volt időnk kiírni, a laptopokon /mert mindent két példányba mentettünk/ a saját munkáimon, mintákon kívül az összes fényképünk. Csak az a pár darab menekült meg, amit kiírtunk CD-re, hogy előhívassuk. "Jól" kezdődött ez az év, pedig az összes újévi babonát betartottam. De azt mondják: "Ami nem öl meg, az erősít". Hát, én még ezt nem érzem, egyenlőre elvagyok az önsajnálattal.
De iparkodok, hogy hamarosan új dolgokat tudjak mutatni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)