2011. január 30., vasárnap

Tánciskolások V. győri versenye Latin-Amerika és Standard táncok

Ritka az amikor az ember gyereke a szülei álmát valósítja meg. Rádásul önként és dalolva. Néha úgy gondoljuk, hogy túlzásokba esik, a táncon kívül is van élet - főleg iskola. De hála Istennek bizonyított, mindkét helyen megállja helyét. Gyorsan le kopogom, hogy így is maradjon. Májusban a III. Pannon kupán Latin-Amerikai táncokban a "szerencsés" 13-as sorszámmal 3. helyezést értek el Lillával. Most tizennyolc induló közül ők lettek az elsők.

A dobogó tetején Riki és Lilla

2011. január 15., szombat

KEDVES OLVASÓIM, BARÁTAIM!

Már régen jelentkeztem új ékszerekkel, de nem lettem hűtlen a hobbimhoz, szenvedélyemhez. Időközben eladtuk a lakásunkat, és a költözködés sok időmet elvette. Sajnos minden jó után jön valami rossz is, hogy az ember el ne bízza magát, és a földön maradjon. Legutóbb, betörtek a hozzánk. Pénzt kerestek, de mivel csak minimális kézpénz tarunk itthon, elvitték a könnyen mozdítható értékeket. Ékszereket, a férjem és az én laptopomat, kamerát, fényképezőgépet. Azon kívül, hogy pótolni kell őket, számomra az a legelkeserítőbb, hogy a kamerában, még benne volt a karácsonyi felvétel, mert nem volt időnk kiírni, a laptopokon /mert mindent két példányba mentettünk/ a saját munkáimon, mintákon kívül az összes fényképünk. Csak az a pár darab menekült meg, amit kiírtunk CD-re, hogy előhívassuk. "Jól" kezdődött ez az év, pedig az összes újévi babonát betartottam. De azt mondják: "Ami nem öl meg, az erősít". Hát, én még ezt nem érzem, egyenlőre elvagyok az önsajnálattal.
De iparkodok, hogy hamarosan új dolgokat tudjak mutatni.